Öttusában, a lövészetben Török Ferenc és Nagy Imre elfogadhatóan teljesített. Mindketten szovjet riválissal léptek lőállásba. A Nagy – Novikov párharc előbbi 193 kör, utóbbi 196 körös eredményével végződött. „Legalább két körrel jobbnak tartottam magam” – zsörtölődött Nagy a lőállásból kijövet a 47,48,48,50 körös sorozatai láttán.

A Török Ferenc – Minyajev párharcban mindketten 193 kört teljesítettek.

Török Ottó viszont igen elrontotta: 189 körrel lépett ki a lőállásból, de később a lőállásellenőr jelezte, hogy a második sorozatban öt helyett hat lövést adott le. Az első lőtáblán csak öt lövés, de az ellenőrző táblán hat lövés nyomai látszódtak. Összeült a versenybíróság, majd másfél órai tanácskozás után a magyar öttusázótól kétszer 10 kört és egy további büntetőkört levontak. Így teljesítménye 168 lett, ami bizony 420 pont levonást jelentett az egyéni és csapat teljesítményéből.

Egyéniben Török Ferenc előnye ugyan csökkent a nagy vetélytárs szovjet Novikov előtt, de így is több mint 100 pont volt az előnye az úszás és a futás előtt. A csapat visszaesett a harmadik helyre. A szovjetek előnye jelentős volt, az amerikaiak viszont csak 22 pont előnnyel álltak a második pozícióban.


Úszásban a női 100 m gyors döntőjében Madarász Csilla a rendkívül erős mezőnyben az előző napi eredményét megismételve, országos csúcsbeállítással végzett a pontszerző hatodik helyen. Nem jutott tovább viszont a Száll Antal, Szlamka László, Gulyás Ákos, Dobai Gyula összeállítású 4x100 m gyorsváltónk, továbbá Balla Mária 100 m háton. Lenkei Ferenc viszont bejutott a 200 m mell középdöntőjébe.


Bemutatkoztak a férfi röplabdázók is, nagy küzdelemben maradtak alul a csehekkel szemben 3:2 arányban (-10,12,13,-9,-10).

A birkózók és az ökölvívók számára kevés sikert hozott a keddi nap. Kiesett a további szabadfogású birkózó küzdelmekből Reznák, Varga, Bajkó, Hollósi és Vig is. Gurics György vezetőedző szomorúan vette tudomásul birkózóink teljesítményét: „Ennél többet vártunk szabadfogású birkózóinktól. Bajkó még fiatal, rutintalan versenyző, ő még javíthat az elkövetkező években. Reznák csalódást okozott. Vightől ennél többet nem vártam. Hollósi és Varga néha szép dolgokat mutatott, de aztán visszaestek. Elsősorban akkor, amikor védekeztek.”

Ökölvívásban a váltósúlyú Sebők László meglepetésre búcsúzott a ghánai E. Davies elleni találkozón. Mint később kiderült, bár az első menetben ellenfelére nyolcat számoltak, de a magyar fiú keze a második menetben megsérült, s ezután bátortalanul ütött. Az orvosi vizsgálat törést nem állapított meg, de Sebők erős zúzódást szenvedett.

Kosarasaink az Európa-bajnok szovjetektől szenvedtek 84:42 (38:18) arányú vereséget. A válogatottunk az eredménytől függetlenül nem játszott annyira alárendelt szerepet, a rutinhiány azonban nagyon kiütközött. Greminger és Gabányi pihent, fiataljaink kaptak játéklehetőséget. Az esélyünk a nyolcba kerülésre nagyban csökkent.

Finn-dingi vitorlázónk, Fináczy György a második futamban 11. lett, s két futam után a nyolcadik helyről várta a folytatást.

(MOB, fotók: Képes Sport 1964, MTI)