Az 1956-os olimpián a kenu kettesek ezer méteres számában bronzérmes Mohácsi Ferenc ugyanis 1940 és 1944 között a Hősök úti sárga iskola diákja volt. Méghozzá olyan tanulója – ahogy azt a kitűnő iskolai eredményei is bizonyítják – akire méltán lehetnek büszkék a mai utódok. Mohácsi Ferenc esetében azonban nemcsak az iskolai eredmények, és nemcsak a hatvan évvel ezelőtti olimpiai sikere, hanem a páratlan életútja is okot ad a büszkeségre.

De ki is az a Mohácsi Ferenc, aki Sashalmon született 1929. október 25-én, és, aki az állami elemi iskola 5-8. osztályát a Hősök fasori iskolában végezte? Kisgyerekként a Sashalmi Atlétikai Sport Clubban kezdte a sportpályafutását. Amikor csak tehette, a Sasvár utcai sportpályán focizott. 1943-ban már beválogatták a Budapesti Labdarúgó Alszövetség ifjúsági válogatottjába is. 1945-ben aztán egy újabb sportágba kóstolt bele, a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSzKRt, kiejtve Beszkárt) ökölvívó szakosztályában kezdett el bokszolni. Egy évvel később pedig már az ELŐRE SE színeiben kajakozott. Ez utóbbi sportágban érte el legnagyobb sikereit. 1948 és 56 között válogatott kerettag lett. Kajak kettesben négyszer nyert országos bajnokságot. 1955-ben lapátot és hajót váltott, és a világbajnok Wieland Károly mellé beülve kenuzni kezdett. Egy év alatt olimpiai kerettagok lettek, majd 1956 novemberében Melbourne-ben olimpiai bronzérmet nyertek.

Mohácsi Ferenc sokoldalúságát már a fenti dolgok is alátámasztották, hisz manapság már az is elképzelhetetlen, hogy egy kajakos kenuzni kezdjen vagy fordítva, nem az, hogy valaki egyik sportágról a másikra átruccanva is sikereket érjen el. De Mohácsi Ferenc nem érte be a fenti eredménysorral, és még élversenyzőként más sportágakban is kipróbálta magát. Sífutásban például 1949-től válogatott kerettag volt, és négyszer nyert országos bajnokságot. De síugrásban, téli háromtusában is többször nyert magyar bajnokságot, míg az északi összetett versenyszámban, lesiklásban, a nyári három tusában, sportpisztolylövésben és öttusában is kimagasló eredményeket ért el. Emellett rendszeresen vívott, ejtőernyőzött és teniszezett is.

A mebourne-i olimpiát követően 1958-tól a Magyar Honvédelmi Sportszövetség kajakedzője lett, majd a Központi Víziklub színeiben motorcsónakversenyzőket patronált, és nem mellesleg a 250 köbcentis siklóhajó kategóriában maga is országos bajnoki címet nyert. 1964-ben testnevelő diplomát kapott, 1968-tól pedig az MHSZ színeiben megszervezte a hazai könnyűbúvársportágat. Húsz éven keresztül volt a Magyar Könnyűbúvár Sportszövetség főtitkára, és elsőként ő ugrott könnyűbúvár felszerelésben egy helikopterről a Dunába. 1973-tól 1989-ig a Nemzetközi Búvár Szövetség vezetőségi tagja volt. 1970-ben pedig a tiszai árvízi védekezésben nyújtott könnyűbúvári tevékenységéért kitüntették.

Az idén 87 esztendős Mohácsi Ferenc nyugdíjasként is rendszeresen sportol. 68 évesen például még kajakkal veterán világbajnok lett, és azóta is állandó résztvevője a hazai szenior versenyeknek. Tíz évvel ezelőtt még négy számban is masters magyar bajnoki címet nyert. Pályafutása elismeréseképpen többször részesült állami kitüntetésben.

„Mohácsi Feri bácsi az az ember, akit méltán állíthatunk példaképül a tanítványaink elé” – indokolta a június 14-i emléktábla avatását Dienes Anna igazgatónő.

„Óriási megtiszteltetés számomra, hogy volt iskolámban ilyen szeretettel gondolnak rám – mondta az ünnepelt. – Néhány évtizede még nem gondoltam, hogy egyszer majd ilyen eseményre meghívót kapok. Sashalmon, az ottani Kossuth téri állami elemi iskolában kezdtem a tanulmányaimat, mert az közelebb volt a házunkhoz, ám ott nem volt felső tagozat, ezért kénytelen voltam messzebbre, a Hősök fasori sárga iskoláig eljárni. Természetesen minden nap gyalog tettem meg az iskola és az otthon közötti utat, és bennünket az sem nagyon zavart, hogy akkoriban tornaterem híján az udvaron voltak a testnevelésóráink. Úgy vélem, ez is hozzájárult ahhoz, hogy belőlünk ilyen sokoldalú sportemberek lettek.”

A június 14-i táblaavatón a Magyar Olimpiai Akadémiát dr. Jakabházyné Mező Mária főtitkár képviselte, aki elmondta, hogy volt szerencséje Mohácsi Ferenccel együtt részt venni a melbourne-i olimpia ötven éves évfordulóján, ahol a sashalmi sportoló szinte minden apró részletre emlékezett, és szó szerint újra végigcsinálta a versenyt, amit persze ötven évvel később már ő és Wieland Károly nyertek meg.

(MOA, Riersch Tamás)