Csütörtökön ünnepli Török Gyula olimpiai bajnok ökölvívó 75. születésnapját

Csütörtökön ünnepli Török Gyula olimpiai bajnok ökölvívó 75. születésnapját

2013. 01. 24.
Megosztás

Török Gyula Kispesten született 1938. január 24-én.
A mindössze 161 cm magas, "Béka" becenévre hallgató öklöző a Kispestben kezdett el bunyózni, legnagyobb sikereit azonban a Vörös Lobogó, majd az MTK színeiben aratta.

1948-tól a Kispesti AC, 1950-től a Kistext, 1954-től az MTK, 1963-tól a Tatabányai Bányász, majd 1965-től ismét az MTK versenyzője volt. Lég- és harmatsúlyban ötször nyert magyar bajnokságot.
1958 és 1964 között hatvan alkalommal szerepelt a magyar válogatottban.

Kedvencei a villámgyors beugrások utáni csapott horgok voltak, melyekkel rendkívül eredményesnek is bizonyult, azonban pályafutása nem volt töretlen. A közönség és a szakemberek egy része nem akarta elismerni, néhányan ellenszenvesnek tartották, mivel a keménykötésű legény gyakran volt fegyelmezetlen, sőt időnként sportszerűtlen is. Az erősebb ellenféllel szemben sokszor fejeléssel és szabálytalan ütésekkel operált. 1959-ben, az országos bajnokságon kapott egy „nagy pofont”. Elvesztette a bajnokságot. A szertelen fiatalember rádöbbent, hogy a győzelemhez nemcsak a harci kedv és az ütőerő, hanem taktika is szükséges.


A felismerésből Európa-bajnoki ezüstérem lett 1959-ben Luzernben, majd jött az 1960-as római olimpia. Könnyedén menetelt a döntőig, ahol a szovjet Szergej Szivko várta a szorítóban. Az óriási mérkőzésen Szivko kezdett jobban, majd fordult a kocka és Török veszélyeztetett beugrásokból. A hatalmas küzdelem végén szoros pontozással (3-2-re) Törököt látták jobbnak a bírók és így ismét egy arannyal térhettek haza az ökölvívóink az olimpiáról. Tehetsége, egyéni harcmodora alapján sokan Papp László utódát látták benne, azonban a bohém, életet habzsoló fiatalember köré hirtelen rengeteg „barát” került és a siker is kissé a fejébe szállt. Az 1964-es tokiói olimpián ugyan még harmatsúlyban elindult, de az első mérkőzésén sérülés miatt leléptették, majd 1966-ban vissza is vonult az aktív sportolástól.

1976-tól az Építők, 1978-tól 1981-ig a Csepel ökölvívó szakosztályának edzője volt. 1993-tól a magyar ökölvívó válogatott másodedzője, majd a Magyar Ökölvívó Szövetség elnökségének tanácsadója lett. A 90-es évek második felében szélütés érte, de állapota azóta sokat javult.

2004-ben Kispestért díjat, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést vehette át.