Olimpiai bajnokok, érmesek az eseményen

A Pénzügyőr Zenekar pattogó indulókkal fogadta  a solymári PEMÜ Székház előtti takaros kis parkba érkezőket. Az amszterdami olimpia kétszeres kardvívó bajnokának emlékére emelt emlékmű felavatási ünnepségének résztvevőit. . A bajnok fia, és menye s a szép számú rokonság, valamint a nagyközség sportszerető polgárai mellett Dömötör Zoltán vezetésével tucatnyi bajnok, ismert olimpikon  állta körül a még fehér lepellel borított emlékművet. Természetesen vívók voltak a legtöbben, Sákovicsné, Dömölky Lídia, Pézsa Tibor, Fenyvesi Csaba, Bóbis Ildikó, Szolnoki Mária és az előd példájának követésére készülő Nemcsik Zsolt és Szilágyi Áron, labdarúgók, Ihász Kálmán, Gelei József, Szentmihályi Antal, az ökölvívó Gedó György, a vízilabdázó Vári Attila hallgatta Kamuti Jenő főtitkár emlékező szavait.
Tersztyánszky Ödönt olimpiai győzelme után alig egy évvel, szolgálatának teljesítése közben érte itt Solymáron a tragikus baleset. A később felállított emlékmű idő közben annyira megrongálódott, hogy helyrehozatala nem volt lehetséges. Így az újonnan kialakított kis parkban a PEMÜ, a község önkormányzata és a MOB jelentős anyagi támogatásával új emlékmű készült.
A példás összefogásról dr. Szente Kálmán polgármester, a vállalkozásban való részvétel öröméről  pedig Hollósi Ervin, a PEMÜ elnök-vezérigazgatója beszélt.


                                             A bajnok fia Kamuti Jenő társaságában

Majd a bajnok fia lépett a mikrofonhoz, aki meghatottan mondott köszönetet az emlékmű felállításáért, és az egyik legszebb, manapság kissé háttérbe szorult emberi erényről, a háláról szólt, s mondott köszönetet a nemes gesztusért. 
Az emlékmű létesítésében Sarlós Bernát, a PEMÜ sportszerető munkatársa játszott kezdeményező szerepet, amiért valóban minden elismerést megérdemel. 
Az ünnepség végeztével komoly meglepetésben  volt része Tersztyánszky Ödönnek. Tóth József és felesége, ugyanis a Tersztyánszky család egykori Fillér utcai lakásának pincéjében rátalált a család írásos dokumentumaira, emlékeire, amit ezúttal átnyújtott. A család egyébként az Árpád-korig vissza tudja vezetni a családfát, és néhány éve létrehoztak egy Tersztyánszky családi közösséget is, amelynek tagjai évente rendszeresen találkoznak. Az emlékműavatás és az ereklyék megtalálása újabb jelentős esemény a család életében.


                   Tersztyánszky Ödön fia és felesége a felavatott emlékműnél

További képek az ünnepségről

(Fotók: Doba István, a Canon támogatásával)

                                                                      * * *

Tersztyánszky Ödön, a magyar olimpiai bajnokok közül elsőként, 1929. június 21-én, egy esztendővel az Amszterdamban aratott kettős győzelme után, hadgyakrolatról hazatérőben, a solymári úton tragikus motorkerékpár-baleset során 39 éves korában vesztette életét. A kortársai szerénysége, műveltsége, igaz katonai erényei, kivételes tudása miatt tisztelték. Édesapja a kőszegi Jurisics gyógyszertár tulajdonosa volt. A pécsi hadapród iskolában bontakozott ki tehetsége. Az első világháborúban kétszer is megsebesült, majd hadifogságba esett. Fogsága idején rendkíüvli akaraterővel fejlesztette nyelvtudását. Kiválóan beszélt franciául, oroszul, és németül. Heinét fordított eredetiből. A fogságból megszökött, egy tehervagonba kapaszkodva menekült. Eközben súlyosan megsérült jobb karja, de visszatért a frontra, majd később, bal kézzel tanult meg írni és vívni. Bátor helytállásáért az elsők között avatták vitézzé.
A páston remek technikával, kiváló taktikai érzékkel és nagyszerű fizikumával aratta sikereit. Két olimpián szerepelt. Párizsban tagja volt a balszerencsés körülmények között második helyre szorult kardcsapatnak és vívott a bronzérmes tőr-együttesben. Sokoldalúságára jellemző, hogy a két fegyvernemben összesen tizenkét magyar bajnoki címet nyert el. Az amszterdami olimpián jutott a csúcsra. A csapatversenyek során Petschauer Attila vezérletével visszaszerezték a Párizsban elvesztett elsőséget. A közismerten bohém sportember mind a húsz asszóját megnyerte. Az egyéni versenyben perdig a két vetélytárs holtversenyt vívott a bajnoki címért. Az ellenfelei vívásáról jegyzeteket készítő Tersztyánszky idegileg jobban bírta a küzdelmet, és 5:2-re győzte le vetélytársát. Petschauer nehezen tudta megemészteni vereségét, Tersztyánszky viszont az eredményhirdertést követve, 38 évesen össszepakolta vívófelszerelését, s bejelentette, elteszi a kardot - örökre.
Valóban így történt, katonai pályafutása azonban egyre feljebb ívelt, az I. Honvéd Gyalogezred helyettes parancsnokává nevezték ki. A halálos baleset is szolgálat közben hadgyakorlatról hazatérve érte. Katonai díszpompával kisérték utolsó utjára, ezrek búcsúztatták. A nemes ellenfelek, az olaszok, cizellált kardot helyeztek el síremlékén , amelyen ez a felirat állt: ”A kiváló ellenfélnek, az olasz csapattól”. A kardot alkalmi fosztogatók vitték el a sirról.
Özvegyét és gyermekeit 1951-ben kitelepítették a fővárosból. Ödön fia csak 1956-ban kezdhette el jogi tanulmányait. A rendszerváltás után alkotmánybíróvá nevezték ki, ugyanezt a feladatot látta el később a bajnok menye, az ifjabb Tersztyánszkyné, Vasadi Éva is.
Az emlékezéskor a Farkasréti temetőbeli sírján elhelyezett sorokat idézzük, Ű
Szathmáry István sirversét:

”Ősi magyar kardunk, hős eposza volt rövid élted
Vérzivatar mezején, s bajnoki versenyeken
És noha szörnyű végzet kardod kiütötte
Míg magyar él e rögön, hír köszorúzza neved.”