Triatlon
Eredete
Jóllehet a sportág nincs ötvenéves, eredetéről megoszlanak a vélemények. Az egyik verzió szerint a San Diego Track Clubban találták ki, hogy egy kicsit feldobják magukat az atléták: az első viadalukon 10 kilométert kellett futni, nyolcat kerekezni és 500 métert úszni. Egy másik történet úgy szól, hogy a Hawaii-on állomásozó amerikai katonák akarták egymásnak megmutatni, ki az igazi legény a gáton: a strandokon dolgozó vízimentők kisebb gyakorlatain felbuzdulva, egymás után illesztették a szigeteken rendezett viadalok leghosszabb távú változatait, a hetvenes években így született meg az Ironman, amely ma is a sportág tán leghíresebb versenye. Egy triatlonos általában 9 óra alatt teljesíti a Vasember-viadalt, amely 3.8 méter úszással kezdődik, majd következik 180 kilométer kerékpáron, végül egy maratoni „levezetésképp” (42 km)… Az Ironman jó reklámja volt a sportágnak – a média pedig azután figyelt fel rá igazán, hogy egy amerikai induló, Julie Moss a kamerák előtt, élő egyenesben esett össze félholtan… A negatív reklám is reklám, a triatlonosok pedig tanultak az esetből, még keményebb tréningekkel készültek az egyre több helyen megrendezett versenyekre.
1989-re megvolt a világszövetség is (Nemzetközi Triatlon Unió), az avignoni megalakulást követően az első világbajnokságra is sort kerítettek, és mivel a háromtusához nem kell semmilyen bonyolult felszerelés, mint az öttusához (lovak, vívópást, lőtér), viharos gyorsasággal terjedt el a földkerekségen.
A hawaii keménykedéshez képest persze szelídebb adagokat állapítottak meg a hivatalos nemzetközi versenyekre. Az olimpiai változat például a három tusa „nagytestvéreitől” kölcsönözte a távokat: 1500 méter úszás, 40 kilométer kerékpározás és 10 kilométer futás.
Olimpiai múlt
A csodálatos sydneyi Operaházzal a háttérben a sportág 2000-ben mutatkozhatott be a játékokon. A férfiaknál a teljesen esélytelennek tartott kanadai Simon Whitfield győzött – annak ellenére, hogy a kerékpáros etap során belekerült egy tizenötös karambolba, és alig tudott talpon maradni. A futást 25-ikként kezdő Whitfield egyébként fiatalon elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, ő valamilyen módon bekerül az Encyclopedia Britannicába – később pedig rájött, hogy sportolóként erre csak akkor van esélye, ha valamiben a világ legjobbjává válik. Mint a triatlontörténet első olimpiai bajnoka, helyet követel magának a becses kiadvány lapjain.
Verseny, szabályok
A férfi és női versenyen egyaránt 55 sportoló állhat rajthoz.
Túl sok extra megkötés nincs, csupán a felszereléseket szabályozzák. Úszásban bármilyen stílus elfogadott – természetesen a gyorsúszást használja az elit. A fürdősapka viselése általában kötelező, 14 fokos vízhőmérséklet alatt komplett úszódresszt kell húzni, 14 és 20 fok között válaszható az egész testet betakaró szerelés, 20 fok fölött viszont nem használható. A kerékpározás során a sisak kötelező kellék, és a felső testet is valamivel el kell takarni – sőt, „nudizni” még az úszás-kerékpározás közötti átöltözés során sem szabad. Szintén viselni kell valamit a futás során is – ivás, táplálékbevitel a versenypálya mellett felállított standoknál lehetséges.
A mezőny tömegrajttal indul az úszásnál, ezt követően mindenki úgy boldogul, ahogy tud – pihenő nincs a számok között, rapid módon kell átöltözni az úszást követően, cipőt cserélni a kerekezés után: a végső sorrend a futás befutási sorrendje.