A Csanádi Árpád Olimpiai Baráti Kör legutóbbi vendége dr. Géczi István olimpiai ezüstérmes labdarúgó volt. A több mint kétórás élménybeszámoló résztvevői megismerkedhettek vendégük életének és sportpályafutásának legfontosabb és legérdekesebb eseményeivel.
Géczi István Sajóörösön született, a Heves megyei Zaránkon járt általános iskolába, Egerben a közgazdasági technikumban tanult, a Foglár utcai kollégiumban nevelkedett és az Egri Sportiskolában kezdett futballozni. Innen indult a sportpályafutása, a megyei, majd az országos ifjúsági válogatotton át került a Ferencvároshoz. A szülői házban kapott neveltetés és életszemlélet, valamint a szigorú igazságérzet határozta meg a sorsát, amely sok esetben vezetett nehézségekhez. Hiába volt kiemelkedő képességű játékos, a felnőtt csapatba fiatalon bekerülni, az idősebbek között beilleszkedni nem volt konfliktusmentes, de Mészáros Dodó "bácsi", az edző sokat segített.
A válogatottban már 1964-ben két mérkőzésen csereként szóhoz jutott, de azután csak hét év múlva, 1971-ben lett válogatott Illovszky Rudolf szövetségi kapitánysága alatt. Ez a mérkőzés Pelé búcsúmérkőzése volt a riói Maracana stadionban, 110 ezer néző előtt és 0:0-ás döntetlen lett az eredmény. Ezután két éven át, 21 mérkőzésen Géczi nevével kezdődött a válogatott összeállítása. A müncheni olimpián is ő volt az elsőszámú kapus, sajnos a döntőben kikaptunk a lengyelektől és végül ezüstérmesek lettünk. A mérkőzés előtt felvetődött a döntetlenben való megegyezés lehetősége, de nem éltünk vele – az akkori szabályok szerint pedig mindkét csapat aranyérmet kapott volna. Így becsületes, tiszta játékkal lettünk ezüstérmesek és vendégünk azóta is élete legnagyobb sikerének tekinti ezt a második helyet.
Az aktív pályafutás befejezése után a TF-en testnevelő tanári, majd labdarúgó szakedzői diplomát, végül doktori címet szerzett. Disszertációjában a látáshatékonyság és a kapusteljesítmény közötti összefüggést vizsgálta, a fehér és fekete színek hogyan befolyásolják a csapatok játékát. A Kertészeti Egyetemen a Testnevelési Tanszék vezetője volt, majd 1985. és 1990. között országgyűlési képviselő, három évig a javaslatára létrehozott Ifjúsági és Sportbizottság elnöke volt. Anikó lánya válogatott kézilabdázó, Gábor fia válogatott jégkorongozó volt, Gergely unokája az FTC felnőtt jégkorongcsapatában játszik.
A résztvevők a "hivatalos program" befejezése után még hosszú ideig beszélgettek vendégükkel a magyar labdarúgás dicsőséges múltjáról és jelenlegi helyzetéről.
(MOA/Hencsei Pál, fotó: Róth Tamás)