Interjú Horváth Andrással, a szabadidősport-szövetség elnökével

Interjú Horváth Andrással, a szabadidősport-szövetség elnökével

2013. 02. 14.
Megosztás

A Délmagyar.hu, sorozatában olyan edzőket, testnevelőket, szakembereket, sportvezetőket mutatunk be, akik a saját területükön maradandót alkottak. Horváth András (62) hét évig szegedi intézmények vezetője volt, miközben a hazai szövetség elnökeként sokat tesz a szabadidősportért.

Horváth András jól ismert alakja a szegedi sportnak, hiszen éveken át részt vett események szervezésében, majd vezetőként létesítmények vagy cég irányításában. Ám azt kevesen tudják, hogy nem Szegedről származik.

– Nyíregyházi születésű vagyok, Miskolcon végeztem, és a Miskolci Helyiipar nevű, voltaképpen a technikum csapatát jelentő együttesben röplabdáztam. Feladó voltam, és a négy év alatt négyszer is megyei bajnokok lettünk, kétszer pedig osztályozót játszottunk. Érdekes, hogy 1969-ben éppen a szegedi Délép ellen maradtunk alul ebben a párharcban, majd még ebben az évben Algyőn, az olajiparban kaptam munkát, így Szegedre költöztem, és itt is ragadtam
– emlékezett vissza Horváth.

Bár akadt néhány év, amíg egyéni vállalkozóként más területre tévedt, ám azt nem tagadja, akkor nagyon hiányzott neki az, amely végeredményben az egész életét végigkísérte.

– Az évek során rájöttem, nekem a sport, a szervezés, az emberekkel való foglalkozás az, ami leginkább fekszik. Ezért aztán a TF-en megszerzett sportszervezői diplomám után 1988 és 1991 között a Szeged városi tanács ifjúsági és sportosztályán dolgoztam, közben alapító tagja voltam a Magyar Szabadidősport-szövetségnek, amelynek 2007 óta elnöke vagyok, 2004-ben a gyermek-, ifjúsági és sportminisztérium szabadidősport főosztályvezetője lettem, 2005-től a Maty-éri olimpiai központ vezetője, majd 2010 szeptemberétől kilenc hónapig a Szegedi Sport és Fürdők Kft. ügyvezető igazgatója voltam. Szakdolgozatom a mindennapos testnevelésről szólt, ebben a szakszervezetek országos tanácsa is támogatott, így három Csongrád megyei szakmunkásképzőben is sikerült beindítani, majd két tanéven át működtetni az általam leírtakat. Most is az a véleményem, hogy a mindennapos testnevelés kell, szükséges, viszont csak szakmai oldalról szabad megközelíteni – vélte Horváth, aki elárulta: a szegedi barátság maratoni futógálák szervezése az emlékezetes események közé tartozott.

– A kajak-kenu a szívem csücske, és büszke vagyok arra, hogy az athéni paralimpián, majd a londoni olimpián is részt vehettem. Hogy milyen a magyar sport helyzete? Azon a szinten tartja magát, ahol kell lennie, de ez még önmagában kevés. A sportnemzet és a sportoló nemzet eszme külön-külön nincs meg egymás nélkül. Itthon sok a szurkoló, ami nem baj, csak kevés, mert a sportot nem nézni, hanem csinálni kell. Szülőkre és gyerekeikre kellene hatni, hogy a sportot válasszák. Finnországban a világ legtermészetesebb dolga a mozgás, a lakosság 92 százaléka valamit sportol. Nálunk ez a szám 9, azaz kilenc százalék... Ez nem csak és nem mindig pénz kérdése – tette hozzá végül Horváth András.

A szövetségek szövetsége

Horváth András vezetésével megalakult a Csongrád megyei Sportunió, amely voltaképpen a megyei szövetségek szövetsége. A tizenöt szervezetben tizenegy megyei (szabadidősport, fogyatékosok sportja, harcművészetek, atlétika, asztalitenisz, röplabda, sakk, tájfutás, sportlövészet, úszás, természetbarát) és egy városi (Hódmezővásárhely) sportszövetség, valamint három egyesület (a kerékpáros, a triatlonos és a súlyemelő) található. Az ötfős vezető testület elnöke Horváth András, alelnöke Huszta Péter, elnökségi tag Josztné Vas Sarolta, Guba Pálné és Szabó Gábor.
– A fő cél a megye sportjának összefogása. Szeretnénk, ha további sportágak is csatlakoznának az unióhoz, és erre a májusi közgyűlésünkön lesz majd lehetőség. Mi is hiányoltunk ugyanis néhány mozgásformát, de gyorsan kellett lépnünk. Akik eljöttek az első összejövetelre, azok megértették, hogy a MOB-nak vannak tervei, és a megyékben a sportot legalább középszintig vissza kellene fejleszteni – vélte Horváth.

(Mádi József/delmagyar.hu)