A vasárnapi magyar éremesőből Kardos Botond is kivette a részét a nanjingi ifjúsági olimpián, a korlát szerenkénti fináléjában lett második 14,016-tal az orosz győztes mögött. Sok értékes pont után állhatott fel a dobogó második fokára, legyőzve többek közt korábbi brit vetélytársát is. A fiatal tornász a mob.hu-nak adott interjúban bevallotta, nagyon izgult, de örül, hogy elérte célját, és éremmel térhet haza.
- Mi kellett ahhoz, hogy az egyéni összetett és a szerenkénti döntők első napja után korláton mégis megnyerd azt az ezüstérmet, amelyről álmodtál?
- Idebent, fejben ki kellett vinnem a szemetet. Nem szabadott izgulnom, nem szabadott azzal foglalkoznom, hogy ki néz, mik az elvárások. Csak a mozdulatokra volt szabad figyelnem, másra nem.
- És ez miért nem sikerült a másik két versenynap előtt? Ez egy tanulási folyamat?
- Az volt előttem, hogy mindenképpen érmet szeretnék, ezáltal elfelejtettem azt, ami a lényeg: élvezni kell! És most ezen a napon sikerült odatennem magam rendesen.
- A korlátra tehát úgy mentél fel, hogy jól szeretném érezni magam ott, a szernél?
- Igen. Hogy jól akarom érezni magam, és felszabadultan kell odamenni, nem görcsösen.
- Gondolom, hogy a szerenkénti döntők első napja után az edződdel vagy valakivel sokat beszélgettél.
- Nagyon sokat beszélgettem az edzőmmel és az édesanyámmal, és nagyon szépen köszönöm nekik, hogy öntötték belém a lelket, mellettem álltak.
- Mit mondott neked Magyarországról édesanyád? Gondolom, ő otthon szurkolt neked.
- Azt mondta, hogy feküdjek le az ágyamra, meditáljak, vegyem át a gyakorlataimat, és mással ne foglalkozzak, már senkivel se beszélgessek verseny előtt.
- Az elmúlt éjszaka fejben hányszor csináltad végig a korlátgyakorlatot?
- Akkor még nem a korlátgyakorlaton gondolkoztam, inkább ma reggel vettem át nagyon sokszor, meg napközben.
- Összességében elégedett és boldog vagy, mert nyertél egy ezüstérmet, vagy van benned némi hiányérzet, hogy több is lehetett volna?
- Nem, nagyon örülök. Persze, nyerhettem volna több érmet is, de úgy tűnik, hogy még sokat kell tanulnom a fejben való rendről, és bízom benne, hogy lesz jobb is. Ennek a versenynek azonban nagyon örülök: éremmel szerettem volna hazatérni, és ezt sikerült elérnem.
- Hogy érzed, ezzel az orosz meg brit gyerekkel még sok nagy csatád lesz? Néhány év múlva a felnőttmezőnyben is megvívtok?
- Igen, úgy néz ki, és én nagyon szeretnék velük nagyon sokszor harcolni, mert ezen a versenyen számomra mindketten példaképek lettek. Nagyon örülök nekik.
- Lehet, hogy te is példakép lettél sok fiatalnak. Fel vagy erre készülve?
- Hát, elgondolkodtam már rajta…
- Hogyan tovább?
- Most megyek haza, és edzek tovább, 29-én pedig megyek újra versenyre. Nincs megállás.
- Mikor érhetsz oda egy „felnőtt” olimpiára?
- Majd talán a tokiói olimpiára, a rióira még nem. Arra még nem vagyok felkészülve.