Reviczkyné Köteles Erzsébet és Hunyady Emese nem csupán olimpiai bajnokként üdvözölték egymást a MOB székházában, de hogy az ismeretségük honnan datálódik, arról az érintettek meséltek.
Köteles Erzsébet már 1948-ban megmutathatta magát tornászként az olimpián, és mindjárt ezüstérmet nyert Londonban, majd négy évvel később a dobogó második és harmadik fokára is felállhatott Helsinkiben.
A csúcsra 1956-ban Melbourne-ben ért fel: amellett, hogy összetett csapatban második lett, a kéziszercsapat tagjaként aranyérmet akasztottak a nyakába.
Sportpályafutása alatt és után – sok egyéb más mellett – testnevelőtanári állást is vállalt Budapesten; nos, itt kerül képbe a már említett Hunyady Emese.
„Erzsi néni volt a tesitanárom tizenegy és tizennégy éves korom között, és rengeteget tett azért, hogy megkedveljem a sportot. Ezért különösen hálás vagyok, hiszen nem voltam az a kifejezetten könnyű eset” – mondta mosolyogva Lillehammer olimpiai bajnok gyorskorcsolyázója.
Köteles Erzsébet, bár elismerte, néha noszogatnia kellett tanítványát, jó szívvel emlékezett vissza a közös évekre, és arra, hogy Emese később milyen sikereket ért el a jégen.
„Hatalmas akaratereje volt és gyorsan tanult. Örömmel láttam, hogy a tanácsaimon nem megsértődött, hanem igyekezett megfogadni azokat. Biztosra veszem, hogy e nélkül az alázat nélkül nem jutott volna ilyen magasságokba” – tette hozzá a kereken kilencven éves bajnokunk.
„Egy sportoló esetében, ahogyan az élet minden területén, kulcsfontosságú a hozzáállás, és sajnos úgy látom, ezen a téren jelentősen rosszabb lett a helyzet az évek folyamán – még akkor is, ha ez szerencsére az eredményeken kevésbé látszik meg.”
(MOB/czo)