1932 Los Angeles

Los Angeles 1932, július 30 - augusztus 14

Résztvevõ országok száma: 37
Indult versenyzõk: 1332, ebbõl 1206 férfi, 126 nõ

Éremtábla:

A magyar csapat helyezései, pontjai, és versenyzõinek száma sportáganként

sportágI.II.III.IV.V.VI.PontFérfiÖssz.
Atlétika - - - - 1 1 3 5 - 5
Birkózás - 2 1 - 1 - 16 5 - 5
Kerékpár - - - - - - - 1 - 1
Mûvészeti versenyek - 1 - - - - 5 8 - 8
Ökölvívás 1 - - - - - 7 2 - 2
Öttusa - - - - - - - 3* - 3*
Sportlövészet - - 1 - - - 4 3 - 3
Torna 2 2 - 4 2 1 41 4 - 4
Úszás - - 1 - - - 4 5 - 5
Vívás 2 - 2 - 1 - 24 8* 2 10*
Vízilabda 1 - - - - - 7 10 - 10
ÖSSZESEN 6 5 5 4 5 2 111 52 2 54

* Benkõ Tibor és Petneházy Imre öttusában és vívásban is indult.

A világcsúcsok olimpiája

Kalifornia. A történelem és a mozi jóvoltából közismerten varázslatos föld, a pionírok, a cowboyok, az aranyláz hazája. 1932-ben viszont nem arany-, hanem olimpiai láz volt errefelé, mégpedig "negyven fok fölött". A legendát teremtő csodák közé ekkor vonult be az ötkarikás játék, amely – Hollywoodhoz hasonlóan – meghatározta Los Angeles életét. Korábban is rendeztek már olimpiát Amerikában, St. Louisban, de az kevésbsé mondható legendásnak. Most Amerika mindent beleadott, és az eredmény nem maradt el. Piller György, újdonsült kardvívó olimpiai bajnokunk így emlékezett Los Angelesre hazaérkezésekor: "Rendkívüli időben, rendkívüli körülmények között folytak le a X. olimpiai játékok előkészületei. A gazdasági válság miatt teljes bizonytalanság volt Európában. Ezért a versenyzők létszáma nem haladta meg az amszterdami olimpiáét, de talán ez még használt is a versenyeknek, mert csak azok voltak együtt, akik minden tekintetben elérték a nemzetközi színvonalat. Ez a tény nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Los Angelesben 40 új olimpiai rekordot és 20 új világcsúcsot állítottak fel."

Az előző – földrajzilag közelebb fekvő – olimpiákon sok önjelölt és önköltséges versenyző is indult. Előzőleg Amszterdamban például a magyarok is kerülgettek még vagy harminc, a hivatalosan kiküldött versenyzőkön kívüli magánzót, akik végül persze semmilyen értékelhető eredményt nem értek el. A X. olimpiára megcsappant a magyar gárda: mindössze 54 fő hajózott át a túlsó partra, de jóval több pontot gyűjtött, mint előzőleg a többszörös létszámú küldöttség.

Először faluban

Los Angelesben építettek először igazi olimpiai falut. Több mint ötszáz, piros-fehér színű, kétszobás házacskában helyezték el a férfi versenyzőket. A "faluban" szép virágos utcák voltak, posta, kórház, könyvtár, színház és nem utolsósorban minden nemzet számára külön konyha állt a csapatok rendelkezésére. Piller György erről így nyilatkozott: "Az olimpiai falu valamennyiünk részére olyan élményt jelentett, mely örök életünkre szólt. Keveredhettünk és barátkozhattunk itt mindenféle néppel, fajra, vallásra és bőrszínre való tekintet nélkül. Barátságok ezrei szövődtek itt! Úgy hiszem, az olimpia fennállása óta az olimpiai falu szolgálta a legjobban azt az eszmét, amelyért a modern olimpiákat életre keltették."

Az olimpiai megnyitó valamivel puritánabb volt, mint Európában. Hiába, a racionális gazdasági-technikai élethez szokott amerikaiak nem érezhették úgy át az ősi olimpiai kultusz pátoszát. No, de ettől még az olimpia jó lehetett, mint ahogy lett is. Ezt – az előzőekkel ellentétben – semmiféle politikai demonstráció nem árnyékolta be, nem rendeztek közben világkiállítást, reklámhadjáratot, kiárusítást, szépségkirálynő-választást, tüntetést vagy egyéb "palotaforradalmat". Az olimpiai harmóniát csak a sportszerűtlenségek diszszonáns akkordjai bontották meg néhanapján. Ez pedig majdnem minden világversenyen előfordul azóta is, miután a szabályos és a szabálytalan ellentétének dialektikus egysége, a kettő örökös harca a sportversenyek lényegéhez tartozik.

De hol van Nurmi?

Mielőtt felidéznénk az atlétikai versenyeket, lássuk az olimpia egyik nagy kérdését: hol van Nurmi? A válasz meglepő: a lelátón. A harmincöt éves futógép még "jól működött", de nem engedték indulni, mivel egyes versenyein költségtérítés címén a szokásosnál nagyobb összegeket kapott. Hiába pártfogolta Nurmit szinte az egész világ és az amerikai sajtó, az "olimpiai eszme tisztaságának" a védelme mindennél fontosabbnak bizonyult. Az amerikaiak persze nem elsősorban sportszerűségből mentegették Nurmit, hanem jól felfogott üzleti érdekből. Nurmi – mai szóhasználattal élve – showman volt, a nagy "mutatványos ember", akiért mindenki megnyitotta volna a pénztárcáját. Az a vélemény nyert teret, hogy az olimpia Nurmi nélkül olyan, mint a francia történelem Napoleon nélkül. A "sport Napoleonja" azonban kénytelen volt végigszurkolni az atlétikai versenyeket, amelyek soha nem látott küzdelmet hoztak, egyetlen szám, a férfi távolugrás kivételével csak olimpiai vagy világcsúccsal lehetett győzni. A mieink azonban még országos csúcsot sem igen értek el, csupán szerény helyezésekre futotta erejükből. Ismét megállapították a szakemberek, hogy atlétikánk elsősorban európai "tényező", és hogy a formaidőzítéssel hadilábon állnak sportolóink. Nem menti a helyzetet, de tény, hogy a felkészülést jelentősen zavarta a gazdasági válságból adódó "forráshiány", a szakmai munka hanyatlása, valamint a sérülések. A magyar atlétika azért nem maradt siker nélkül. Az ötkarikás játékok legnépszerűbb sportágának főrendezője Stankovits Szilárd lett, aki osztatlan elismerést vívott ki magának, Misángyi Ottót, a TF szaktanárát pedig beválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség elnökségébe.

Végre a pólósok!

A medence vize is forrt az úszók karcsapásaitól. A legnagyobb esemény, hogy végre a japánok nemcsak részt vettek a döntőkön, hanem nyertek is, mégpedig ötször. A "húzott szemű" tanítványok elhagyták az egykori mestereket, vagyis az európai meg az amerikai úszósztárokat. Számunkra most nem termett babér, egy harmadik helyünk volt csupán a 4x200 méteres stafétában. De azért volt "vizes" örömünk: a vízilabdacsapat. Komjádi Béla, a pólósok pápája végre (nyolc év munkája után) győzelemre vezette csapatát. Előzőleg a kis "kopasz Napoleon" serege kétszer szenvedett waterloo-i vereséget: hajszállal kaptunk ki a párizsi és az amszterdami olimpia döntőjében. Most megismétlődni látszott a történelem: megint a németekkel játszottuk sorsdöntő meccsünket, megint 2:0-ra vezettünk a félidőben, de most nem ők győztek a végén, hanem mi. A hátralevő két mérkőzésünket simán nyertük: 25 gólt dobtak a fiúk, és egyetlen egyet sem kaptak.

Nézzük tovább a magyar sikereket! Elsőnek egy új név és egy új sportág ötlik a szemünkbe: Pelle István, torna. A jó felépítésű magyar tornász olyan szép műszabadgyakorlatot mutatott be, hogy utána nem győzték lepontozni a bírák. A részrehajló és sajátos, új amerikai pontozás elütötte Pellét attól, hogy az összetett versenyt is megnyerje, de a lólengést – minden mesterkedés ellenére – már el sem lehetett venni tőle. Két bajnokságával megnyitotta az utat tornászaink előtt az olimpiákra.

Angyalföldről az Angyalok városába

Az ökölvívók előtt már járt út volt, csak követni kellett az elődöket, ezt tette most Énekes István. Az egyik leggyorsabb és legtechnikásabb "öklészünk" – ahogy Mező Ferenc nevezte az ökölvívókat – volt. A "Csicsának" becézett angyalföldi gyerek hosszú, göröngyös úton jutott fel a Los Angeles-i olimpiai dobogó legfelső fokára. A család szegény, öt gyermek, a papa vasúti altiszt (ami akkoriban nagy szó volt, lévén "nyugdíjas" állás). Pista kenyeret és újságot árult, szenet trógerolt, kifutóskodott, és folytathatnánk akár József Attila soraival is, a sorsuk közös volt. Birkózóink megint jól szerepeltek, két ezüstöt és egy bronzérmet izzadtak ki a szabadfogásban, de úgy elfáradtak, hogy a jobbik fogásnemükre már nem maradt erejük, így helyezetlenek lettek.

A vívókról a megszokottakat mondhatjuk el, legalább ennyit: kardcsapatban első Magyarország (Gerevich Aladár, Glykais Gyula, Kabos Endre, Nagy Ernő, Petschauer Attila, Piller György), egyéniben első Piller-Jekelfalussy György (Magyarország), 8 győzelem. Most nem volt botrány, nem párbajozott senki, nem óvtak meg egyetlen csörtét sem. A magyar pengeművészek óriási fölénnyel győzték le az olaszokat, akik pedig igen nagy "plasztronnal" állították az olimpia előtt, hogy lelépik az "ungarókat".

A művészeti versenyben is újra megcsillant a magyar szellem, most egy ezüstérmet szereztünk. A századelő kiváló "all round" sportembere, a görög nevű Manno Miltiades szobrászként benevezte "Birkózók" című művét, és második díjat nyert vele.

Valójában ezen az olimpián lépett be Magyarország a nagy sportnemzetek szűk családjába. Hat aranyérmünknél csupán öt ország szerzett többet.

Címlapon

Ajánló

2014-es SPORTNAPTÁR

2014-es SPORTNAPTÁR


A 2014-es év jelentősebb sporteseményei

Ajánlott események

Hírlevél feliratkozás

NAIH-74267

Sportnaptár

Olimpiai érmeink

A magyar sportolók által eddig nyert arany, ezüst és bronzérmek száma:

168 148 170

Születésnapok ma

Arany fokozatú támogatók

Nemzeti Sport

PueblaMagyar Posta Biztosító

Poli-FarbeSamsung

RichofitAudi HungariaGE Healthcare

Homm Kft.

Partnerek

LBT 

Rendszerinformáció

A weboldal 320px-es felbontás alá nincsen optimalizálva.

Kérjük tekintse meg nagyobb felbontású eszközről oldalunkat!