A röplabdázás világszerte rendkívül népszerű, a Nemzetközi Röplabda Szövetség (FIVB) 220 tagországgal a legnagyobb létszámú sportszövetség, többek között a FIFÁ-t és a NOB-ot is megelőzve. Az ismertséget az alábbi két aprósággal is alátámaszthatjuk: egyrészt rendezvényünk kezdete előtt egy órával a TV egyik krimi sorozatában egy női röplabdacsapat tagjainak életét mutatták be, másrészt velünk egy időben a szombathelyi Halmay Egyesület is egy röplabdázót hívott meg élménybeszámolóra.
A Csanádi Baráti Kör két vendége Tatár Mihály Európa-bajnoki ezüstérmes olimpikon röplabdázó, valamint Hóbor Béla nemzetközi röplabdázó játékvezető volt. A két sportember pályafutása azonos módon kezdődött. Tatár Mihály labdarúgóként kezdett, majd futballedzésről érkezve beállt az iskola röplabdacsapatába, hogy meglegyen a létszám. A mérkőzés után Csanádi Árpád, az iskola testnevelő tanára javaslatára a röplabdázók között maradt. Hóbor Béla az MTK igazolt labdarúgója volt, de a szakközépiskolában testnevelő tanárai, Keszthelyi Rudolf tornász olimpikon és felesége biztatására került a röplabdázók közé.
Tatár Mihály 15 évesen a Munkaerő Tartalékok Hivatalának csapatában játszott először, majd a Bp. Spartacus és a Bp. Honvéd sportolója volt. Négyszer nyert országos bajnokságot, ötször volt kupagyőztes csapat tagja. Már 19 évesen bekerült a válogatottba a párizsi világbajnokságon, igaz, csak egy mérkőzésen szerepelt, mert megbetegedett. Később azonban 1956 és 73 között 265 alkalommal szerepelt a válogatottban, egy olimpián (1964), öt világbajnokságon, négy Európa-bajnokságon vett részt. Legjobb eredményét az 1963-as romániai Eb-n érte el, ahol ezüstérmesek lettek. Az 1958-as Eb-n a legtechnikásabb játékosnak, az 1962-es vb-n a legjobb támadójátékosnak választották. A tokiói olimpián a japánok ellen megnyerték az első mérkőzésüket, de később öt vereséget szenvedtek és a hatodik helyen végeztek. A japánok elleni mérkőzésnek az érdekessége, hogy a japán császár is jelezte a részvételét, hogy gratulálhasson győztes honfitársainak, de mire megérkezett, már vége lett a találkozónak, ráadásul 3:0-s magyar sikerrel.
Visszavonulása után 1975-től számos csapatnál dolgozott edzőként.
Jóleső érzés töltötte el, amikor a sümegi Ramasetter Vince iskolából – minden előzetes kapcsolat és ismeretség nélkül – megkeresték, hogy legyen a sportcsarnokuk névadója. A névadó ünnepséget és emléktábla avatást 2010 augusztusában az akkori köztársasági elnök, Schmitt Pál tartotta.
Befejezésül Tatár Mihály még felelevenítette élményeit az 1992-es argentínai szenior vb-ről és az 1995-ös ausztráliai szenior olimpiáról, ahol közel 60 évesen tagja volt a győztes csapatoknak.
Hóbor Béla a Tungsram röplabdacsapatában játszott, de rövidesen játékvezetőként folytatta. 1977-ben tette le az alapfokú vizsgát, majd fokozatosan lépegetett előre. 1986-ban lett nemzetközi játékvezető, nyolc év múlva már a legtöbbet foglalkoztatott 15 bíró közé tartozott. 26 éven át számos világversenyen bíráskodott, 57 országban több, mint 1900 mérkőzést vezetett, köztük 17 világliga, 4 világkupa, 7 Európa-bajnoki, 6 Bajnokok Ligája és 3 olimpiai döntő játékvezetője volt. 2000 óta mindegyik olimpián közreműködött, Sydneyben, Pekingben és Londonban a férfidöntőket vezette. A londoni orosz-brazil mérkőzés után a nemzetközi szövetség ellenőre a maximális 100 ponttal értékelte tevékenységét. Életkora miatt 2012 végén a nemzetközi, 2013 végén a hazai első osztályú mérkőzések vezetésétől köszönt el, de napjainkban is szívesen közreműködik serdülő csapatok találkozóin.
(Hencsei Pál, fotók: Róth Tamás)