Sportszövetségek Év Sportolója 2012 Díjátadó

Sportszövetségek Év Sportolója 2012 Díjátadó

2012. 12. 31.
Megosztás

Első alkalommal került sor hazánkban a Sportszövetségek Év Sportolója közös Díjátadóra.

A rendezvény érdekessége, hogy több szakszövetség együtt ünnepli kiemelkedő sportolóit. Ez a fajta összefogás nem jellemző a magyar sportéletre, néhány szövetség vagy külön adja át díjait, vagy egyszerűen csak megnevezi az Év Sportolóját, minden ceremónia nélkül.

Idén a Cselgáncs-, a Kerékpársport-, és az Asztalitenisz Szövetség csatlakozott az eseményhez.

A korábban közzétettek szerint az Év Cselgáncsozója a férfiaknál Ungvári Miklós, londoni ezüstérmes, a nőknél Csernoviczki Éva londoni bronzérmes lett. Az Év Asztaliteniszezője a férfiaknál Zwickl Dániel, a hölgyeknél Póta Georgina, mindketten londoni olimpikonok.

A kerékpársport három szakágban nevezte meg legjobbjait:

Lovassy Krisztián (országúti, férfi)

Szeghalminé Kenyó Anita (országúti, nők)
Szalontay Sándor (pálya, férfi)
Kercsó-Magos Zsuzsanna (pálya, nők)
Paróczi Lénárt és Dévényi Bálint (terem, páros, férfi)
Szakály Kinga és Buzer Nikolett (terem, páros, nők)

2012 a londoni olimpiáról szólt, de fél évvel a záróünnepség után a sport társadalom már egyre inkább a Rio-i olimpia felé kacsingat. Az olimpiai ciklus első pár hónapja az előző esemény feldolgozásával, a sikerek ünneplésével telik, ugyanakkor elindul az esélylatolgatás a következő eseményre. Négy év nagy idő a sportban, ezalatt számos versenyző visszavonul, abbahagyja a sportot. Ezzel párhuzamosan kezdenek előtérbe kerülni a fiatalok, legtöbbször olyan utánpótlás korú, vagy abból nemrég kinőtt versenyzők, akikben a lehetőség, a tehetség megvan a kiemelkedő eredményekhez.

A Sportszövetségek Év Sportolója 2012 Díjátadónak nem titkolt célja ilyen fiatalok bemutatása, különdíjjal az eddigi eredményeik elismerése, és egyfajta visszajelzés számukra, hogy jó úton járnak. Bizonyos sportágakban a felnőtt korosztály annyira domináns, olyan sikeres, hogy egy fiatal szinte csak akkor léphet elő, ha felnőtt világversenyen ér el eredményt. Pedig ez az a korosztály (14-22), ahol a lemorzsolódás nagyon magas, sokan a tanulás, vagy egyéb okok miatt felhagynak a sporttal. A kisgyerekek számára ugyanakkor ők azok, akiket még láthatnak maguk mellett edzeni, akik elérhetőek, és akikkel még könnyen tud azonosulni egy kisgyerek. Legyünk őszinték, a gyereknek egy 15 évvel idősebb versenyző már bácsi, néni…..

Fentiek alapján a díjátadón „Rio-i Reménység” különdíjban részesült Szilágyi Liliána, 16 éves úszó, és Jansik Dávid 21 éves vízilabdázó. Mindkettőjük közös jellemzője, hogy túl vannak a kopogtatáson, és már átlépték a küszöböt. Azaz többek, mint tehetségek, olyanok, akik már eredményeikkel bizonyítottak, de még felnőtt szinten nem értek el nagy sikereket.

Szilágyi Liliána a teljes magyar olimpiai csapat legfiatalabb versenyzője volt Londonban, ahova Ifjúsági Európa-bajnokként érkezett. Tekintettel nagyon fiatal korára, akkor még nem töltötte be a 16. életévét, célja a tapasztalatszerzés, és a tisztes helytállás volt. Ezt maradéktalanul teljesítette. Lilu tehetségét mi sem jellemzi jobban, mint egy 2008-as beszélgetés a MOB egyik vezetőjével, aki már akkor úgy jellemezte, hogy Egerszegi Krisztina utódja válhat belőle. Liliána családi indíttatása amekkora motiváció, akkora teher is egyben. Nagypapája Gyarmati Dezső, játékosként 3-szoros olimpiai bajnok vízilabdázó, édesapja Szilágyi Zoltán többszörös olimpikon gyorsúszó. Motiváció, hiszen nagyon sok, akár szakmai segítséget is kaphat otthon, és szeme előtt lebeghet, hogy a felmenőit utolérje, túlszárnyalja. Ugyanakkor teher is egyben, hiszen az elvárások nyilván sokkal magasabbak egy átlag gyerekhez képest.

Az élet úgy hozta, hogy Lilu túl van egy komolyabb sérülésen, így minden bizonnyal még jobban tudja értékelni azt, ha egészséges, és rendben fel tud készülni egy versenyre. Ha így lesz, akkor Rió egyik éremesélyes úszója áll előttünk.

A másik „Rio-i Reménység” Jansik Dávid, Ifjúsági Európa-bajnok, egyszeres felnőtt válogatott vízilabdázó, a Groupama-Honvéd játékosa, hátvédje. Dávid sokszoros utánpótlás válogatott játékos, aki Londonban még nem fért be a nagycsapatba. Miután a vízilabda válogatottból többen visszavonultak a Játékok után, az idén ősszel az újjáalakuló csapatba azonnal behívták. Csapatsportban nemcsak a saját eredmények számítanak, így szó szerint ki kellett bekkelnie a meghívót. Fehérváron Olaszország ellen mutatkozott be a felnőttek között, már a félig Benedek által dirigált csapatban. Mind tehetsége, mind kora és tapasztalata alapján egyértelműen a Rió-i válogatott egyik alapembere lehet.

Testvére Szilárd (19) is tehetséges játékos, aki részt vett a Perth-i Ifjúsági Világbajnokságon és az ezüstérmet szerzett csapat stabil tagja volt. A magyar vízilabda több sikeres testvérpárral büszkélkedhet, érdemes megtanulni a Jansik nevet.

(Forrás: DeriSport Management, Fotók: Szöllősi Dániel, DeriSport )