Elsőként 1990-ben a már visszavonult és jelenleg edzőként tevékenykedő Petry Zsolt érdemelte ki ezt az elismerést, másodikként pedig 1998-ban Király Gábor, aki attól az évtől kezdve folyamatosan külföldi csapatokban játszik és közben a szövetségi kapitányok bizalmát is élvezi. Tavalyi kiegyensúlyozott, olykor pedig kiemelekdő teljesítményének köszönhetően 2012-ben a 25 esztendős Bogdán Ádám neve került fel a dicsőséglistára, aki jelenleg az angol második vonalban szereplő Bolton Wanderers kapuvédője.

1. Hogyan fogadták a Boltonnál, hogy Magyarországon 2012 legjobb labdarúgójának választották meg és volt-e visszhangja annak a helyi sajtóban, hogy az angol második osztályban szereplő csapat kapusaként érdemelte ki ezt az elismerést?

„Nem mondhatnám, hogy nagy ünneplésben részesítettek, de a játékostársaim gratuláltak és a csapatom honlapja is megemlékezett az elismerésemről. Nem is számítottam tortára, vagy más meglepetésre, beértem azzal, hogy egy sikeres esztendő végén szép dicséretet kaptam.”

2. Mielőtt tovább mennénk, és a pályafutásával foglalkoznánk: mi jutott Bogdán Ádámnak a londoni olimpiából, volt alkalma egy vagy több sportág eseményeit személyesen is megtekinteni, vagy csak televíziónézőként tájékozódott a nyári játékok történéseiről?

„Szerencsém volt, mert sikerült jegyet szereznem a magyar-horvát kézilabda és a románok elleni vízilabda mérkőzésre, balszerencsémre viszont a kézilabda meccset a vége előtt ott kellett hagynom, hogy a pólósok találkozójára időben érkezhessek. Majdnem végig szurkolhattam viszont Ungvári Miklós cselgáncsozó diadalútját a dobogó második fokáig, aki csodálatosan küzdött. Sokat ültem a tévé előtt és nagyon jó dolgom volt, mert a BBC kínálatában akadt egy olyan különleges csatorna, ahol a néző maga dönthetett arról, hogy melyik sportág közvetítésébe kapcsolódik be. Óriási élmény volt a számomra az egész olimpia, nem csak a versenyek, hanem a játékok felvezetése is, a nagyszerű létesítmények, az olimpiai falu, csak azt furcsálltam, hogy sok helyen félig üres volt a lelátó. Miközben folyamatosan arról beszéltek, hogy minden jegy elkelt. Ettől függetlenül ezekre a kivételes napokra sokáig emlékezik majd a világ. A brit sportolók és sportvezetők viszont annak örvendezhetnek, hogy a várt és a váratlan sikerek a kormányt és a szponzorokat is arra késztették, hogy az eddiginél lényegesen nagyobb támogatást biztosítsanak a sportnak.”

3. Van a magyar olimpiai bajnokok között személyes ismerőse, jó barátja, vagy kedvence?

„ Risztov Évával szerencsémre akkor hozott össze a sors, amikor egyszer ellátogatott a válogatott edzőtáborába és beszélgetett velünk. Nagyon örültem a győzelmének és annak a híre is eljutott hozzám ide, a Csatornán túlra, hogy Ő lett az „Év női sportolója. Aztán ott volt a bravúrosan szereplő kézilabda csapatban Lékai Máté, aki Óbudán a Kerék utcai általánosban az iskolatársam volt. ahová egy osztállyal alattam járt. Mondhatom, hogy remekül játszott és amikor telefonon sikerült elérnem, nem győztem dicsérni.”.

4. Mennyire szorult a háttérbe Angliában az olimpia esztendejében a nagy kedvenc foci, vagy úgy ment minden, mint máskor?

„A televíziós csatornákon elsöprő főlénybe kerültek az olimpiai versenyek, azok közül is elsősorban az atlétika, az úszás, a torna és tenisz, az igazi futballbarátok azonban így sem feledkeztek meg a kedvenc sportágukról és a csapatukról. Őszintén szólva az olimpia férfi és női foci tornájára nem nagyon voltam kíváncsi, annyi meccset néztem meg már itt, hogy elvoltam azok nélkül is.”

5. Térjünk vissza a focihoz! Csapata jelenleg a második osztályban szerepel, és ott sem áll valami jól. Ennek ellenére tavaly novemberben mégis 2015 nyaráig meghosszabbította a szerződését. Ha nem titok, milyen megfontolásból tette ezt? Talán úgy gondolta, hogy jobb az angol „kettőben”, mint a magyar „egyben”? Vagy egyszerűen csak jól érzi magát a Boltonnál?

„ Az utóbbi feltevés a helytálló. Jól érzem magamat, ebben a környezetben tudok fejlődni, és meg vagyok győződve arról, hogy a Bolton rövidesen újra a Premier League szereplője lesz. Kedvelnek a szurkolók, a hangulatuk viszont újabban ugyanolyan hullámzó, mint a csapatom teljesítménye. Egyenletesen jó produkciók vezethetik vissza az együttest az első vonalba”

6. Ha visszatekint 2012-re, mit gondol, minek köszönhette az „Év játékosa” kitüntetést?

„Alapvetően annak, hogy a válogatottban kiegyensúlyozottan jól sikerült védenem, és közben bemutattam néhány bravúros, pontot vagy meccset mentő hárítást, mint például a bolgárok elleni barátságos, illetve a törökök elleni világbajnoki selejtező mérkőzésen. Többnyire jól ment a védés a Boltonban is, hogy csak egy meccset említsek: a Tottenham elleni FA kupamérkőzésen szinte végig „tűz” alatt voltam. Úgy gondolom, hogy a klub- és a válogatott szerepléseimet nem lehet elválasztani egymástól, azok osztályzatai együtt és egymást erősítve kerültek be az éves „bizonyítványomba.”

7. Tizenkilenc esztendősen írt alá először szerződést az angol csapattal, olyan korban, amikor a fiatalok közül sokan éppen az egyetemi vagy a főiskolai tanulmányaikat kezdik el. Nyilván kiválóan beszél már angolul, de a „légióskodás” mellett nyílt lehetősége arra is, hogy megtegye az első lépéseket egy egyetemi vagy főiskolai diploma megszerzéséért?

„Magam is tehetek róla, de a sorsom alakulása is közrejátszott abban, hogy az érettségi után a tanulást mind a mai napig nem tudtam folytatni. Először azért, mert a ponthatárt nem értem el, másodszor viszont, amikor a TF sportmenedzseri szakán már nekigyürkőzhettem volna, jött a külföldi lehetőség, és ezzel a továbbtanulási terv egy időre lekerült a napirendről. Szóval egy kicsit elszúrtam ezt a dolgot, de nem adtam fel. Keresem a lehetőségét annak, hogy miként tudnék innen bekapcsolódni a tanulásba, úgy, hogy testre szabott tanrendet követek és oktatói segítséget is kapok. A fejemben tartom azt is, hogy – bár még semmiről sem maradtam le -, de a jövőre, a játék nélküli éveimre is fel kell készülnöm.”

8. Tizenkét válogatottsággal a háta mögött azzal is büszkélkedhet, hogy Egervári Sándor csapatában kezdőjátékos lett és a Boltonnál is elsősorban Bogdánra számítanak a kapuban. Ez már önmagában is nagyszerű dolog, de bizonyára még többre vágyik, több sikerre és talán még nagyobb megmérettetésekre is…

„Nehéz, de szép feladat lesz visszajutni a Premier League mezőnyébe, amit továbbra is a Bolton játékosaként képzelek el. Szeretném megduplázni, vagy inkább megtriplázni a válogatottságaim számát. Az itt eltöltött évek alatt, amit csak lehetett, magamba szívtam az angol fociból, de a pályán kívül ugyanolyan magyarnak érzem magamat, mintha otthon lennék. Hozzásegít ehhez, hogy itt él velem a barátnőm és az is, hogy tartom a kapcsolatot az otthoni barátaimmal. Néha sajnálom, hogy csak a válogatott meccsek előtt repülhetek haza, vagy olyan ritka alkalmakat kihasználva, amikor szabadnapokat kapok, mint például legutóbb, amikor az öcsém születésnapjára igyekeztem Budapestre.”

9. Közeleg az a nap, amikor a magyar válogatott folyatja a szereplését a világbajnoki selejtező csoportjában, ahol eddig igen jól teljesített. Milyennek látja az esélyeket, mi kell ahhoz, hogy a válogatott legalább a pótselejtezőn való szereplés jogát megszerezhesse?

„Én is azok közé tartozom, akik hisznek abban, hogy a világbajnoki selejtező csoportunkban képesek lehetünk a második hely megszerzésére. Ez jogosíthat fel bennünket arra, hogy pótselejtező meccset játszhassunk, ahol az a bizonyos kapu is feltárulhat előttünk. Jó brigád alakult ki, összetartó és egyre inkább összeszokott. Nagy kár, hogy Gera Zoli megsérült, hiányozni fog az ő játéktudása és munkabírása, de biztos lesz más jó megoldás és a harci kedvünkkel sem lesz baj. Ha úgy alakul, hogy a magyar szövetség hiába fellebbez a FIFA-nál, akkor arra is fel kell készülnünk, hogy üres lelátó előtt is hozni tudjuk a legjobb játékunkat. Soha nem voltam még ilyen helyzetben és nem is akarok lenni. Remélem, hogy az aránytalanul szigorú büntetést enyhítik, mert ha nem, akkor a szurkolók egy csoportja miatt, illetve a helyett a tisztességes drukkerek tízezreit és a magyar válogatottat fogják büntetni.”

10. Ha egy napon úgy alakulna a sorsa, hogy szabadon választhatja meg a következő csapatát, és tartósan ott is védhetne, akkor hová igazolna? Vagy erre a lehetőségre még az álmaiban sem gondol, annyira „angol” és „boltoni” lett?

„Álmai mindenkinek lehetnek, de jobb két lábbal a földön maradni. Ha egy szép napon mondjuk a Real Madrid ajánlatot tenne, a Bolton valószínűleg hiába marasztalna, de ehhez félelmetesen sok dolognak kell összejönnie. Legfőképpen annak, hogy a mostaninál sokkal jobb kapusként ismerjenek. Először is tehát fejlődnöm kell, eljutni egy magasabb csúcsra és aztán helyzetbe kerülni, szerencsésnek lenni, és még hosszasan folytathatnám a feltételek hosszú sorát.”

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)